Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Pszichiátria, pszichoterápia

A pszichiátria a lelki betegségek felderítésével és gyógyításával foglalkozik - ennek módszere lehet pszichoterápia vagy gyógyszeres kezelés. A pszichoterápia során a hangsúly a lelki probléma részletes átbeszélésén és a terápiás kapcsolaton van.

Sokszor nem könnyű a pszichiátriai betegségek felismerése, mert:

-a lelki panaszok gyakran jelentkezhetnek olyan tünetek formájában is (fulladás, mellkasi szorítás stb.), amelyek szervi betegség tüneteire hasonlítanak
-a jelentős panaszokkal járó betegségek (rokkantság, fájdalom stb.) másodlagosan lelki problémákat okozhatnak.
-a megoldatlan, tartósan fennálló lelki problémák fizikális betegségekhez (magas vérnyomás, nyombélfekély stb.)vezethetnek.

Amennyiben a páciens panaszait vizsgálva kezelőorvosa kizárta a szervi betegség lehetőségét, de a tünetek továbbra is fennállnak, lehetséges, hogy a háttérben lelki problémák állnak.  

 Sok esetben szükség lehet a gyógyszeres kezelésre, de fontos a pszichoterápiás szemlélet is, és a kezelések során az önismeret fejlesztése, illetve a tünetek hátterében meghúzódó lelki okok feltárása. Ebben segíthetnek a pszichiáterek, különösen akkor, ha a páciens szembeszökő tünet nélkül egyszerűen csak azt érzi, hogy az élete egy ponton megrekedt, nem haladnak jól a dolgai, a kapcsolatai.
Panaszaitól és céljaitól függően sokszor maga a páciens dönthet a gyógyszeres kezelés vagy a pszichoterápia mellett, de a két módszer hatékonyan kombinálható is egymással

 

Bánat – szorongás – depresszió
 
 
  Szomorúság, bánat, lehangoltság, szorongás, depresszió – ugye milyen ismerős szavak, kifejezések ezek manapság. Nagyon gyakran értetlenkedünk: miért nem vagyunk képesek megtenni, amit kéne, bár eddig ment minden, mint a karikacsapás. Találkozunk sok olyan embertársunkkal is, aki kifelé boldognak mutatja magát, holott valójában, belül egyáltalán nem az.
 
 
Lehangoltak, rosszkedvűek, bánatosan vagyunk néha még akkor is, amikor nagy család vesz körül bennünket – mintha külön sziget lennénk az élet viharos tengerén! Ellenpélda is akad bőven: hány ember él egyedül, s mégsem ismeri a magányt.

„Szinte mindenki felismeri, hogy jobbá válhat, mint amilyen és hogy jobban tudná végezni a dolgát, mint ahogyan eddig csinálta…”

NEM ÉLÜNK JÓL! – mondják, mondjuk sokan, bár ezen mindenki mást ért. A magáét – ne tagadjuk – főképp a saját negatív gondolatait, vélt vagy valós sérelmeit. Elhullajtott rossz mondatot a Főnöktől, a baráttól, a családtól avagy épp egy ködös, nyirkos hajnalon a BKV tömött járatán hallott, gúnyosnak vélt megjegyzést – és lám-lám, van mire hivatkozni, megvan a felmentés: én ilyen peches vagyok, nekem semmi sem sikerül.

Bármilyen furcsa, úgy vagyunk ezzel, mint a hazug ember: addig-addig győzködjük magunkat, mígnem el is hisszük – így van, ilyen vagyok.

NE TEGYÜK! VAN KIÚT! – Kinek, kinek személyre szabott, de van! Nincs két egyforma teremtmény, nincs két egyforma lélek sem. Az alagút végén mindig ott a fény! Képesnek kell lenni a nyitottságra, arra, hogy észre is vegyük; no de ősszel és ködben?

Ez a „KÖD” igen sokszor bennünk lakozik! A lelkünkben, gondolatainkban, s csak akkor száll fel a hegyek fölé, ha mi akarjuk, és készen állunk tenni is érte. A csírák ott lapulnak, várva az éltető napsugarat. Hagyjuk, hogy tegyék a dolgukat! Ne tiltakozzunk, ne hivatkozzunk arra, hogy pont most, már eddig is hányszor nem értünk rá!

ARRA VAN IDŐNK, AMIRE SZÁNUNK! Nyissuk ki a kapunkat, ne várjuk, hogy más tegye meg, s meglepve fogjuk tapasztalni – még a legpesszimistább is – SIKERÜLT!

Nekünk, magunknak, és lám, már nem vagyunk olyan egyedül, olyan magányosan, rosszkedvűen. RAJTUNK MÚLIK!

 

DEPRESSZIÓ

Nézzük, mit ír a tudomány:
Szorongásos zavar: a pánikbetegség (ugye milyen ismerős?), a fóbiák. Utóbbiak olyan állandó és súlyos fokú félelmek (például zárt tértől vagy állatoktól, tárgyaktól), melyek erősen befolyásolják normál életvitelünket.

A háziorvoshoz fordulók több mint egyharmada mutat szorongásos tüneteket, mégis ritkán kapnak korrekt diagnózist, testi tünetet kezelnek, holott az alapvető baj lelki eredetű, szorongásos betegség. Ezt gyógyítva elmúlik a vélt testi baj is (sok szív- és keringési, vérnyomásos panasz tartozik ebbe a csoportba). A tartós szorongás előbb vagy utóbb depresszióhoz vezethet.
Ma a depresszió 340–350 millió embert érint világszerte. A WHO a 10 leggyakoribb munkaképtelenséget okozó betegség közül a depressziót teszi a 2. helyre, melyet csupán a szívbetegség előz meg. Magyarország lakosságának 20–25%-a esik át életében legalább egyszer depressziós időszakon.

Mi az oka? Az idegsejtek közti kapcsolat hormonok által jön létre (serotonin, noradrenalin stb.), ha ebben zavar keletkezik, arányuk a normálishoz képest megváltozik. 6–8 hónap alatt elvileg még a súlyos panaszok is elmúlhatnak maguktól, ezt nevezzük spontán gyógyulásnak. Ma már azonban nem „illik” megvárni, főként a kezeletlen időszak alatt fellépő következmények miatt. Ilyenek a csökkent munkaképesség, tartós betegállomány, állásvesztés, rokkantság, súlyos családi konfliktusok.

A depresszióhoz testi panaszok is társulhatnak: fejfájás, derékfájás, mellkasi nyomásérzés, nehézlégzés, bizonytalan szívpanaszok, émelygés, alhasi görcsök stb. Sokan még családon belül is hypochondernek vagy hisztérikusnak tartják a beteget, holott valójában súlyos depresszióban szenvednek.

MI UTALHAT DEPRESSZIÓRA?

Ha az alábbi tünetek közül legalább öt,
minimum két hétig egyidejűleg fennáll:
1. szomorú, nyomott hangulat
2. az érdeklődés és örömkészség jelentős csökkenése
3. jelentős mértékű testsúlycsökkenés vagy gyarapodás
4. csökkent vagy fokozott alvásigény
5. nyugtalanság vagy gátoltság
6. fáradtság, erőtlenség
7. értéktelenség érzése, önvád, bűntudat
8. depressziós téveszmék, valótlan tartalmú gondolatok
9. csökkent gondolkodási, koncentrálási és döntési képesség
10. életuntság, öngyilkossági gondolatok vagy kísérlet.

Ez a „klasszikus tünetcsoport” főképp a nőkre jellemző.
A férfiaknál előfordulhatnak még: alacsony toleranciaküszöb, fokozott hajlam az agresszív viselkedésre, dühkitörések, másodlagos alkohol és/vagy gyógyszer mértéktelen fogyasztása, a hatóságokkal való összetűzés.
A depresszióhoz társuló szorongás és alvászavar miatt ezek kezelése is szükséges (gyógyszerrel és/vagy psychoterápiával). A hiedelmekkel ellentétben a legújabb „antidepresszánsok” már nem okozzák a szexuális aktivitás csökkenését sem!

 Befejezésképp egy jó tanács: NE SZÉGYENKEZZÜNK, ne legyen bűntudatunk, és főleg ne szenvedjünk hiába! Bátran forduljunk orvoshoz, higgyék el, megéri. Ez az egyetlen okos, járható út.

IDEGÖSSZEROPPANÁS

Orvosilag az idegösszeroppanás mint betegség nem létezik, mindössze egy hétköznapi gyűjtőneve néhány tünetcsoportnak, mely ezen betegekre jellemző.

Az idegösszeroppanás nem más, mint amikor az ember idegei elérik tűrőképességük határát, melynek hatására időről-időre általában visszatérően a beteg dührohamok, vagy sírógörcsök formájában tör ki.
Magában foglalja a depressziót, a túlzott aggodalmat és a [bipolaritás]? hangulatzavart. Az idegösszeroppanás tulajdonképpen egy pszichózis, mely azt jelenti, hogy a beteg a valóságtól súlyos mértékben elszakad. Világát egy álomszerű állapotban éli meg, melynek nem feltétlenül van valóság alapja. Előfordulhat, hogy a valóságból kiragad egy részletet, felnagyítja, és teljes világképet alkot belőle.
 

Tünetek:

Az idegösszeroppanás felismerése általában egy időben történik a betegség tényleges jelentkezésével. Ahogy a nevében is benne van, a beteg hirtelen roppan össze, sokszor mindenféle előjel nélkül. Ez az összetörés pedig lehet egyszeri, de általában egy tartós folyamatot takar. 

Jellemző tünetek:

•túlzottan nyomasztó gondolatokba mélyedés
•negatív érzelmek elhatalmasodása a beteg felett
•álmatlanság vagy [aluszékonyság]?
•a józan ész feletti kontroll elvesztése
•ítélőképesség elvesztése
•dühkitörések
•feszültség, idegesség

Az idegösszeroppanás, akárcsak a legtöbb lelki betegség, az ember tűrőképességétől függ, mely egyénileg is változó, ezért bármi kiválthatja, ami túllépi ezt a szubjektív határt.